Több pszichológusa volt, mint pasija

  

 2

2024.10.02

Tegnap este miután befejeztem az írást nagyon kellett pisilnem. Ki is mentem a fürdőbe azonban mielőtt megtörténhetett volna a folyamat észrevettem egy hatalmas pókot a wc mögött. Apró testével és hosszú lábaival lomhán haladt a hálójában. Én meg aki egy beszari ember inkább nem pisiltem. 

Visszafeküdtem és próbáltam nem arra gondolni, hogy mennyire kell pisilnem egy egytől tízes skálán.

Ekkor jutottak eszembe a pszichológusaim. Akikhez valaha jártam csekély kis életem során.

Volt vagy három, ha jól emlékszem (spoiler: több volt) Mielőtt valakiben felmerülne nem csak azok járnak pszichológushoz, akik bogarasak.

Gyerek voltam még amikor a szüleim elváltak.

Szinte tisztán emlékszem rá, amikor elmondták. Talán sírtam is, vagy csak össze voltam zavarodva és nem értettem a helyzetet.

Folytonossá váltak a titkok a sírás a kiabálás a veszekedés. Gyerekvoltam, de olyan problémákkal kellett szembe néznem, amik hatására egy szempillantás alatt felnőttem.

Vissza gondolva olyan érzés, mintha valaki belém nyomott volna egy forró pecsétet. A pecsét nyoma máig is megvan és néha nagyon tud viszketni. Olyankor véresre vakarom. 

Visszatérve a pszichológusokra... 

Ahogy említettem hárommal találkoztam eddig. Akkor segítettek tovább jutni ezen a válás macerán. Talán miattuk tartok ott, ahol most tartok. Egyszer lehet köszönetet kéne nekik mondanom mindenért.

.Az elsőt Melindának hívták, rövid szőke haja volt frufruval. A hangjára már egyáltalán nem emlékszem.

Aztán volt a Juli nevezetű. Vele nem találkoztam sokat személyesen, mert akkor jött a korona vírus.

Az utolsó pedig az Ágnes volt. Bocsánat Ágnes az utolsó előtti volt most jutott csak az eszembe, hogy volt még egy.

Az utolsó volt az Eszter.

Nos ez az én pszichológus listám. 

Eszter talán két éve volt. A Kálvin tér környékén rendelt. Általában este felé mentem hozzá egy héten egyszer. Előszőr nyáron voltam nála.

Fekete rövidnadrág volt rajtam zöld ujjatlannal. Nagyon izgultam. Leültem vele szembe a fotelszerű székbe, aminek a huzata plüss szerű volt ezért nagyon tapadt a csupasz combomhoz.

Láttam rajta, hogy nem vagyok neki szimpatikus így elsőre gondolom a kinézetem miatt vagy, mert csak tizennyolc éves voltam. Úgy ötször voltam nála. De nem éreztem , hogy segítene. Inkább olyan volt mintha hangosan beszélgettem volna magammal.

Kicsit pénz kidobás volt az egész számomra. A sajnálkozásért pedig aztán végképp nem akartam fizetni. 

Nem szeretném a pszichológusok munkáját értékelni, de, amit én eddig tapasztaltam velük az nem mindig volt pozitív. Lehet csak én vártam valami olyan segítséget, ami előre visz az életben és segít abban, hogy ne mindig a sebeimet nyalogassam és mások pedig megelégedtek azzal, hogy egy órát beszélnek miközben valaki megértően bólogat nekik minden szavukra.

Hát köszönöm, de én ebből nem kérek. 

A blog neve szokatlan lehet bárkinek, aki véletlenül ide téved. Iluska én vagyok mármint nem a kitalált személy a János vitézből, hanem ez egy becenevem.

Sok másik becenevem is van ezenkívül, de ez az egyik kedvencem mind közül. Néha szeretem a nevemet néha pedig utálom és azt kívánom bárcsak más lenne a nevem.

Mondjuk Lotti vagy Lujza vagy mindkettő. Egy időben a vezetéknevemet is megakartam változtatni az apám miatt. Nem akartam rá hasonlítani semmilyen tekintetben. De ez túl sok papír munka lenne én meg egy túl lusta ember vagyok.