Az élet pofán röhög minket(vagy csak engem)

1

2024.10.01 

Hat éve 2018-ban írtam ide utoljára bármit is. 

Akkor voltam tizenhárom éves még gimnáziumba se jártam. Most meg 2024-ben megkezdtem az egyetemet, ahol részben azt tanulom, amit akarok. Az ember azt hinné, hogy tizenkilenc évesen már tudja, hogy mit akar csinálni vagy legalábbis kezd lenni valami fogalma róla. 

Lesz valaha olyan életkor amikor az ember tudja, hogy mit akar? (egyértelműen nem a válasz) 

Gyerekként a felnőtteket szuper hősöknek látjuk. De nem azok. Ijesztő látni azt, hogy milyen mélyre képesek menni. A szuperhőseim legtöbbje mára megbukott. Gyerekként csak arra vágytam, hogy végre felnőtt lehessek. Ezen most már csak jót nevetek. Én tényleg ezt akartam a babázás és délutáni szundi helyett? 

Annyi álmom volt még akkor. Annyi reményem volt még akkor. Annyira felakartam nőni. 

Néha még most is gyereknek érzem magam. Néha meg észre sem veszem, hogy mennyit változtam egy év alatt is. 

A változást mások is észreveszik vagy így vagy úgy. Emlékszem, hogy nagyjából tízéves voltam amikor a testem elkezdett kicsit formálódni. Nyár volt rajtam pedig fürdőruha. A férfi arca már csak nagyon homályosan van meg. Ő is észrevette rajtam a változást. Ma már nem telik el úgy nap, hogy egy kedves férfi társunk ne venné észre. 

 

Egyszer még azt hittem állatorvos leszek. Aztán láttam egy műsort, arról ahogyan egy kutyát műtöttek. Azonnal letettem róla. Színész is szerettem volna lenni. Nem tudok énekelni például, úgyhogy ez is bukott. Illetve szorongok mások előtt, mint az állat. Író is akartam lenni. Voltak pici kezdeményezéseim, de nem jöttek be. Ez is elég fos eddig nem? 

Évekig pszichológus akartam lenni. Segíteni akartam az embereken. Aztán rájöttem, hogy nem lehet mindenkin segíteni. Próbálsz valakit felhúzni, de ő folyamatosan csak lehúz. De, aki hülye az meg is érdemli, sorry. 

Na és hogy miért nem lettem pszichológus? 

Dobpergés.................... 

Túl sokat kellett volna tanulni. 

Ez nem csak a fejemben hangzott rosszul, hanem leírva is. De nagyjából ez az igazság, vagy csak annak egy töredéke.  

Majd egy bő három év múlva, ha minden jól megy és mindenki úgy akarja akkor szociálpedagógus leszek. Ez után szokott jönni az a kérdés, hogy: Na, de ez pontosan mit

is jelent? 

Egyszerű és frappáns válaszom: google a barátod! 

Nagyjából itt tartok most. A zűrzavar kellős közepén állok remegő lábakkal. Az élet meg mellettem popcornnal és üdítővel a kezében jót mozizik miközben arcon röhög. És talán ő csinálja jól.