Függője vagyok
3
2024.10.03
Tegnap szarrá áztam. Mármint az eső miatt és nem valamilyen alkohol hatása miatt.
Este fél nyolckor volt az utolsó órám amikor kint már szakadt az eső. Nem panaszkodom, mert a meleget jobban utálom meg egyébként is ez az őszi hangulat most passzol a kedvemhez is.
Az esőben legjobban az esernyőket utálom. Próbálom a bazi nagy esernyőmmel kerülgetni az embereket és ilyenkor vagy az ő fejüket verem le, vagy a ház falát.
Találkoztam ma a nővéremmel.
Villamossal mentem, mert úgy jött ki a lépés pedig szörnyen utálom. Ha lenne egy listám arról, hogy melyek a kedvenc tömegközlekedési járműveim akkor egyértelműen első helyen állna a metró aztán pedig a földalatti.
A legalsó szinten a villamos áll, mert annál ijesztőbb hely nem igazán van. Mindig történik valami ott, ami legtöbbször elég bizar . Jobb néha, mint egy Mónika show.
Na mindegy túléltem az utazást rajta.
Ahogy beszélgettünk szóba került a fodrászom majd az is , hogy én január óta festettem a hajamat szőkére. Ami valljuk be nem egy olcsó mulatság.
De azóta százszor jobban érzem magam a bőrömben . Nem marha érdekes, hogy mennyit tud az ember önbizalmán dobni egy új hajszín?
Kicsit sajnálom rá a pénzt, de én itthon tuti, hogy leégetném a hajamat. Pár évvel ezelőtt az egyik barátnőmnek támadt az a csodálatos ötlete, hogy ő majd befesti a hajam alját szőkére.
Mondanom se kell, hogy ez mennyire borzasztó ötlet volt. Egy házibuli keretei között történt meg. Előre hajoltam ő meg elkezdte az iszonyatosan büdös festéket a hajamra pacsmagolni.
Annyira viszketett a fejem, hogy majdnem megőrültem tőle. A végeredmény is szörnyen jól sikerült. Nagyjából a hajam alja narancssárga lett pici kanári sárga beütéssel.
Lehet egyszer vissza festetem barnára. Bár erre nem sok esélyt látok, de ki tudja, mit hozz még a jövő.
A mai beszélgetésünk során szóba kerültek még a különböző függőségek is.
Az egyetemen én elég sokat tanulok róluk. Tegnap például az alkohol, kábítószer és nikotin függőségről volt egy órám.
Bevallom nektek hősiesen, hogy én energiaital függő vagyok.
Sajnos egy pár éve már tart nálam.
Néha sikerült abbahagynom egy rövidebb időre, de utána újból kezdtem. Magam sem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért szeretem annyira.
Úgy érzem, hogy energiát ad túlélni a nehezebb napokat is. Ez az a dolog, amihez nyúlok amikor szükségem van valamilyen támaszra.
Amikor iszom kicsit olyan mintha egy másik világba repítene, amiben léteznek az unikornisok és az örök élet titka.
Persze szörnyen szégyellem is ezt a szokásomat. Összesen két ember tud róla.
Gyenge vagyok.
Semmivel nem vagyok különb, mint azok az emberek, akik azt mondják, hogy azért dohányoznak, hogy levezessék a stresszt.
Függője vagyok a nagymamám bolognai spagettijének, függője vagyok a parfümöknek, függője vagyok a könyveknek, függője vagyok a naplementének, függője vagyok a művészetnek, függője vagyok a zenének, függője vagyok a délutáni alvásoknak, függője vagyok az éjszakai nem alvásoknak, függője vagyok a sírós filmeknek, függője vagyok mindenek ezen a világon, amiben megtalálom magamnak a boldogságot.
Leginkább az embereknek a függője vagyok. Nagyon társas ember vagyok ugyanakkor imádom a magányt is. Az ellentétek embere vagyok.
Akikbe eddig szerelmes voltam érzelmileg mindig elérhetetlenek voltak, vagy csak a világ suttyói voltak. Az egyiknek négy évig voltam a függője. Beleremegett a gyomromom is, amikor csak láttam. Sosem éreztem ilyet előtte. De ő nem volt a függőm, sőt ő egy idő után leszokott rólam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése